Mindjárt itt a farsang, de jó, hogy ezt is megtaláltam. Van egyáltalán olyan, aki nem ismeri ezt az eredeti "huncut karnevált"? Sállála-lálá sállálá-lálálli...

Létezett valaha egy lánytrió Mikrolied vokál néven még a 70-es évek elején (nevük a lányok apró termetére és dalos kedvére utalt), akikről egyébként nem lehet sokmindent tudni, talán leginkább a Generál együttes vokalistáiként váltak ismertté. Volt egy tagja ennek a triónak, akinek a neve Selényi Hédi, és aki az alapító tagok között szerepelt, de egy idő után a szív szava (vagy lehet, hogy Hédi vőlegényéé is) közbeszólt, és elváltak útjai a lánytrió többi tagjától (akikhez azért hamarosan csatlakozott Bódy Magdi)

Van egy dalocska, amelynek címe -habár a dal ugyanezt a jelzőt jogosan megérdemelné- nem a ritkasága, hanem a tartalma végett viseli a Fehér holló címet. A "mi Hédink" ebben az egyszerű mégis varázslatosan szép néhány percben megmutatta, hogy szólóban is megy neki az ének, még pedig nem is akárhogyan. (Kíséri a Mini együttes.)

Na, és hogy a családalapításnak is köszönhetünk azért valamit, azt fényesen bizonyítja az, hogy Hédi gyermeke, Nádorfi Krisztina is zenei pályára lépett, mégpedig a musicalek világában kápráztatja el a nézőket estéről estére. Nézzétek-hallgassátok meg itt!

A "Tini dalokat" egy rövid időre pihentetem, most valahogy nincs hangulatom a gyerekdalokhoz, úgyhogy egy bejegyzés erejéig visszatérek kedvenc és kifogyhatatlannak látszó(?) témámhoz: a tévéreklámokhoz.

Ma olyan régi reklámokból mazsolázok (a teljesség igénye nélkül), amelyek fülbemászó dallamukkal lopták be magukat a szívembe.

Az első reklám dallama -ha egy kicsit hosszabb lenne- be is illett volna a 80-as évek egyik magyar diszkóslágerének is. Azonban mivel a dallamról sokat írni nem tudok, ejthetnénk néhány szót a szövegéről is. Az a bizonyos Mekk Elek a (70-es?) 80-as évek kecskeezermestere se mekeghetett volna szebb verset. A szöveg egyszerű, de nagyszerű rímekbe szedve felsorolja a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat által forgalmazott védő- és munkaruházatok előnyeit, amivel ez a közel félperces reklám akár egy a melléknevek fokozásával foglalkozó zenés gyorstalpalónak is beillene. Egyedül a "szexesebben" kifejezés tűnik egy kicsit nyakatekertnek, pedig a "szexisebben" szó sem lett volna kevésbé odaillő, ha nyelvtanilag nézzük. Mert egyébként meg mi szükség is volt akkoriban arra, hogy szexis, "szexes" legyen a munkaruházat? Hiszen a 80-as években még erősen jelen volt az iskolaköpeny is, mint az iskolások munkaruházata, és még csak gondolni sem lehetett a fiatalok ma már természetes mindennapi viseleteire. Na, de ez már mit sem von le a szóbanforgó reklámunk eszmei értékéből.

Ma szinte nagyobb divat, mint egykor, hiszen már egyre több generáció húzza a lábára újra meg újra a Tisza cipőket a martfűi cipőgyár legsikeresebb termékeit. Sokak szerint egyébként messzemenően tartósabbak ezek a cipők, mint a mai "nagy" márkák. További Tisza-infók itt. Ami a reklámot illeti a dalon kívül imádom a sürgés-forgást benne, 0:16-nál meg elég vicces, hogy még a gipszre is jellegzetes Tisza logó van festve. Amikor újra felfedeztem gyermekkorom egyik kedvenc félpercét, azt hiszem kb. 20-szor visszanéztem egymás után. 

A humoros kategóriába is besorolhatnánk a következő reklámot, mert kissé eltúlozva, de éppen ezért viccesen mutatja be jótékony hatását Magyarország kedvenc termálkristályának, ami Sárvárról származik. A szöveg nem mond túl sokat a köszönetnyilvánításon és a termék nevén kívül, de a jókedvű nyugdíjas bácsik és nénik mozdulatait, még maga Szupernagyi is megirigyelhette volna.

Itt az örök kedvenc! Véleményem szerint Presszer Gábor követte el a legjobb reklámzenét és a légitársaságok közül a mienk pedig a legjobb reklámot. Még ha ezt nem is annyira játszották nálunk a tévében, de ez nem is baj. Semmi szöveg, csak a csodálatos gépmadaraink és a repülés.......... Wings to fly! 

Na és így a bejegyzésem végére, "korra és nemre való tekintet nélkül" egy igazi belevaló zenés-bulis Fabulon reklám nénikkel, bácsikkal, kislánnyal, szexis kenegetéssel (ejnye, már megint a szexista kifejezésmód!), és a jól ismert Fabulon arccal: Pataky Ágival. Ha bárhoool, bárkiiiit kenni keeeeeeell... 

Folytatva utazásunkat a Tini dal album dalainak világában, most egy mindenki számára ismerős dallamot veszek elő, mely nem csak a gyerekekben ébreszt kellemes, napsütötte emlékeket. Ha máshonnan nem is, de a kedves-nosztalgikus Margitszigetünk egyetlen strandján is erre a dallamra sóhajtozhatunk -miközben leégett vállunkra terített vizes törölközővel battyogunk az öltöző felé-, hogy mááár záróra?

A Pancsoló kislány című dal 1959 óta húzza mosolyra kicsi és nagy száját. Brandt Iván és Berki Géza öntötte dalba a legjobb nyári elfoglaltság napos és árnyoldalait a gyermekek szemszögéből, ezzel megteremtve egy örökzöld, igazi nyári slágert. Bátran elmondhatjuk, hogy ma már nincs és nem is lesz olyan generáció, amelynek szívébe ne lopná be magát legalább egy kicsit ez a víz- és bambiimádó kisleány. Kedvenc (egyszem) gyermekem persze rögtön kiszúrta az utolsó strófát, mivel hogy a fürdés nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé. Egyébként szóbanforgó dalunkat néhány évtizeddel később kissé más stílusban feldolgozta ős-punk zenekarunk a Beatrice is. Hallgassátok!

Ha már Kovács Eszti, és ha már igazi nyári dal, akkor a Pancsoló kislánnyal egy lapon megemlíthetjük azt a dalát is, amely egy fél gasztronómiai blogot is magában foglal. Ez egyben az én kedvenc nyári nyalánkságom is, az Eperfagyi (hűdefinom...). Élvezzük hát, így a zord tél közepén! Hmm...

Jancsinak, Panninak, Sárinak is
a szíve dobog, ha eljön a nyár,
Kisleány, kisfiú nagy kamasz is
álmában már ott jár.
Napsütött strandon, hol játszani jó,
a labda vígan száll,
de mégis a legjobb, ugye lányok,
mit minden gyerek szíve vár:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

Ennék én sok spenótot,
sóskát, szilvás gombócot.
A sárgarépát szeretném
s a tejbegrízt is megenném,
ha ráadásul jönne ó,
a gyermek szívet csábító:

Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.

Ugye kezdjük ott, hogy megint tombol a nyár, barátok, sunshine, játék és strand. A "zapu" már tolja is a fagyira a zsét. Hej, amikor egy forintért még fagyit lehetett kapni... Az se tegnap volt...

Hogy mért kell pont a sárgarépát, spenótot meg a sóskát beleírni egy ilyen dalban, nem igazán értem. Talán azt gondolták, hogy ugye a jó úttörő mindig egészségesen étkezik, és a bújtatott üzenet hatására majd a gyerekek szívesebben fogyasztanak zöldséget. Ez szép és jó, de azért úgy látszik, a dalban mégis a desszert győz, ami azért kissé ellentmondóan hangzik.

...

Ha jól emlékszem, Kovács Eszti sajnálatos módon meghalt egy autóbalesetben, de javítsatok ki, ha tévedek. Sajnos több (vagy más) infót sehol nem találtam róla.

Na, hát ilyen is lesz!

Aki megmondja, hogy az alábbi videón hallható dalt milyen tévéműsorban használták fel, az nyerhet egy Calypso-zoknit. :)

Most jutott az eszembe még valami az előző bejegyzésem egyik kommentjének köszönhetően. 1984-ben B.Tóth Lászlónak -a kor gigantikus lemezlovasának- a producerkedése által létrejött egy lemez, (nekem még bakeliten volt meg, de ma már cd-n is fellelhető, sőt -persze nem ingyé- a netről is letölthető itt), amely stílusosan a Tini dal címet viselte (a Neoton Familia egyik ugyanezen a néven futó slágere szintén megtalálható az albumon), és amelyen csupa olyan dal volt megtalálható, ami szerintem sokunk gyerekkorát végigkísérte, de a mai rohanó világunkban már egy kicsit a feledés homályába merültek. Igazi klasszikusok, melyek közül egyik-másik azért néha még a mai napig eszembe jutnak, és ilyenkor -persze amikor senki se látja- bárgyú mosollyal a képemen dudorászom pl. Csongrádi Kata slágerét, hogy Ko-ko-kooo Koalamaci :) Nézzünk vagyis hallgassunk meg hát most néhányat ezek közül!

Kezdjük meg visszaemlékezésünket egy kevésbé ismert dallal, amit nem régen fedeztem fel újra, és amiről már meg is feledkeztem, pedig egy nagyon kedves dal, és rengeteget hallgattam anno. A Kati és a Kerek Perec együttesről az igazi Neoton-rajongóknak Végvári Ádám jut az eszükbe, a többieknek, akik emlékeznek még rájuk, pedig inkább a Titanic című nóta. Pedig ez a dal, ami a lemezen a 6., egy nagyon kedves és fülbemászó dallam, és többek között a tempója miatt is- a játszóterek, "hintaterek" zengő-bongó hangulatát idézi elő. A refrénnél valami érdekes deja vú érzés fogott el, és talán nem is véletlenül, hiszen a régi gyerekdal, a Hinta-palinta dallama ugrott be rögtön. A hegedűk megszólaltatása a gyerekeknek szóló dalokban is úgy látszik már akkor is sikeresen jelen volt, hiszen gondoljunk csak például a mai Alma együttes muzsikájára. Na és a végefelé amikor a "férfikórus" beszáll a bom szibom, bombomszibom-mal...valahogy a Mambo Nr 5. ugrott be, de ez már más történet. :) Na akkor hintázzunk Katiékkal...

Korábbi bejegyzésemben Ullmann Mónika produkciójáról beszéltem a '81-es Táncdalfesztiválon. A Tini dal albumnak köszönhetően azonban fennmaradt még néhány olyan dal is tőle, melyek már nem a családi bonyodalmakról, hanem sokkal inkább a 80-as évek divatos figuráiról szóltak. Például Moncsicsról...

A "babaarcú majmocska" figuráját egy bizonyos Sekiguchi úr alkotta meg 1974-ben, Japánban. Néhány év alatt a kis családi vállalkozás, a Sekiguchi Ltd. e termékével az európai és amerikai játékpiac meghatározó szereplőjévé vált, a gyermeki tekintetű kismajom a francia piacon KiKi-ként, angolszász nyelvterületen pedig Chic-a-boo néven vált ismertté. A figura szülőatyja, Sekiguchi úr európai tanulmányúton kereste a gyermekjátékok sikerének titkát, így ötvözte a Monchhichi alakjában a meghatóan őszinte tekintetű, szeplős és cumizó kisbaba arcát, a kellemes tapintású szőrös kismajom alakjával. Elsőként egy kisfiú és kislány Monchhichi pár került a piacra, a nagy érdeklődés nyomán aztán különböző méretben és jelmezekben is készültek. (Forrás: http://www.moncsicsi.hu/index.php?page=tortenet)

Karácsony előtt egy kolléganőm a lábát lejárta, hogy a gyermekének Moncsicsi (vagyis Monchhichi) babát vegyen, mert a kislány megtalálta az anyukája egykori kis kedvencét, igaz már nem olyan állapotban mint régen, és ő is szeretett volna egy ilyet. A 80-as években bizonyára könnyebb volt beszerezni egy ilyen ujját szopó babaarcú majmocskát, mint ma, hiszen Ullmann Mon(csics)i dala akkor divatot teremtett kishazánkban. Vagy már a divat teremtette a dalt? Jó lenne tudni. Valami már előtte is lehetett, hiszen akkor már Ullmann Monika is megénekelte: "Kérem ez már tiszta őrület!". Na és ha már Juhász Előd is belekeveredett az "ügybe", akkor biztosan így is volt. :)

Folyt köv hamarosan...

Az 1981-es Táncdalfesztiválon egy különleges előadóra is felfigyelt a közönség, egy 7 éves kislány személyében. Korábban Ullmann Mónikát még csak gyermekszínészként, a Szeleburdi család vagy az Égig érő fű című filmekből lehetett ismerni A kis "szöszi" viszont egy ismert zenészcsaládnak a sarja, édesapja Ullmann Ottó zeneszerző, aki olyan örökzöld slágereket komponált, amelyeket több nemzedék jól ismert, mint például a Ródli-Jódli, a Betty-Bessie, a Gézengúz, az Ó Magdaléna, a Lehet, hogy szép nem vagyok, a Táncolni szeretek én, a Nekem a Balaton a Riviéra, a Mennyi szép lány él itt Pesten, a Juci, Juli, Júlia, a Minden jót Mónika vagy a Beat ballada és még számosnépszerű dal, színházi zene. Nyilvánvalóan ő is édesnek találta, hogy a régi idők fesztiváljait haloványan megidéző megmérettetésén az ő kislánya is elénekelhessen egy dalocskát, amivel immár egy újabb remek oldalát mutathatja meg a közönségnek.

Ami a dal szövegét illeti tényleg bájos: a kis "hugica" megelégelve bátyja nem túl kellemes hangzású hegedűjátékát, önerőből egy picinyke skálát írt neki. A kis Mónika maximális beleéléssel adta elő, úgy, ahogy az egy gyermekszínészhez illik. Mellette a Bergendy együttesből ismert Oroszlán György kísérte hegedűn, aki egyébként az említett dal szövegírója. A dallam Oroszlán Gáboré (szintén Bergendy), és habár zeneileg nem ér túl sokat, olyan kis fülbemászóra sikeredett, hogy bizony a fesztiválon is megállta a helyét, egy színpadon a bongyorhajú Soltész Rezsővel vagy a limbókirály Fenyővel.

Ki gondolta volna, hogy 18 évvel később a kis "szösziből" egy szép napon vörös díva lesz. Színészi indíttatásai ugyan megmaradtak, de korából és érettségéből és kibontakoztatott tehetségéből kifolyólag a 90-es évek végére skálázással már csak az énektanárnál foglalkozott, viszont filmekben, színdarabokban előszeretettel csavargatta el a férfiak fejét. Miből lesz a cserebogár?

Most amikor véget ért egy Csillag születik, és egy új Megasztárra készíthetjük fel az idegeinket, éppen most időszerű ez a poszt, ami a 60-as évek nagy tehetségkutató helyéről a Budai Ifjúsági Parkról szól. Amikor a KISZ nagyeszű vezetőinek agyából kipattant, mint isteni szikra, hogy csinálni kéne egy óriási szórakoztató központot a fiataloknak, még nem sejtették, hogy mekkora óriásokat indítanak útjukra. Hogy beszéljünk csak Illésékről, az Omegáról, vagy Koncz Zsuzsáról. Azonban nem csak nagy tehetségeket adott nekünk a Park, de ahogy a nagyok is kicsiként kezdték, ugyanúgy bárki kipróbálhatta magát a színpadon. Arról nem is beszélve, hogy -habár voltak egész jó hangok is közöttük-, még a leggyengébb "minisztárok" is élő zongorakíséret mellett mutathatták meg a nem is olyan kisszámú közönségnek (hiszen a Park akkoriban egyre népszerűbb lett), hogy mire is képesek. Azért azt tapasztalatból is tudom, hogy ezt a mai tehetségkutató-selejtezőkről nem lehet elmondani.

Hogy mi lett azokból az emberekből, akik ezen a videón szerepeltek, nem sokan tudhatják, de én nem nagyon találkoztam már velük később. Ha mégis valaki felismerné, anyukáját, apukáját, netán nagymamáját, nagypapáját, örömmel venném, ha ezt jelezné itt, és elmondaná, hogy volt-e valami folytatása ennek a fellépésnek, és ha nem, akkor miként alakult az élete.

Ki ne emlékezne még az első magyar plázákra a Skála Coop áruházakra. Igen, aminek a legismertebb háziasszonya először Komjáthy Ági majd az 1985-ös szépségverseny 2. helyezettje, Kruppa Judit volt.

De ne feledkezzünk meg a kis animációs figuráról, Skála Kópéról sem. Érdekes rímeit olyan hangon adta elő, mintha héliumot szívott volna. Igazán sajnálom, hogy ma már a tévében nem láthatjuk őt. Jellegzetes mondata volt: "Én vagyok a Skála Kópé, reklámom a Skála Coop-é, szívem mindig a vásárlóké." Pedig az áruház -amelynek nevét sokáig együtt emlegették a Centrum Áruházzal (ami aztán megszűnt)- nem csak hogy ma is létezik, de még mindig nagy népszerűségnek örvend a vásárlók körében. Megsúgom, hogy az én Jézuskám is mindent ott szerzett be tavalyelőtt. :)

 Lássunk még néhány retro gyöngyszemet a 80-as évek zenés-rímes Skála-reklámaiból (a teljesség igénye nélkül!).

A reklám, ahol a lassabb felfogásúak is megérthették, hogy KEDDen kedvezményesen vásárolhatnak a Skálában.

A nyári színek kavalkádja a Skálában...immár Kruppa Judittal. Milyen felüdítő nézni ebben a csúnyácska időben...

Na ezt a reklámot nem értettem eleinte, amikor láttam, és elég spórolósnak és idétlennek tartottam (a végén az enyhén nemértelmes arckifejezésekről nem is beszélve!) De javítsatok ki, ha nincs igazam?

Végezetül Skála-karácsony á lá Dolly Roll 1986-ból, amikor nagy Pumukli-rajongó voltam voltam.

Még talán ezt a szösszenetet is folytatom...

Nem itt a blog.hu-n, hanem egyéb körökben köztudott rólam, hogy imádom a retro reklámokat, úgyhogy most (és a későbbiekben is részletekben) megosztom veletek is eme szenvedélyemet. Valaha szinte külön műsornak számítottak a ma már csak bevételi forrást jelentő reklámok, és összehasonlítva a maiakkal nem is akármilyen színvonalas minifilmeket nyomattak anno. Kezdődhet a zabálás! Mai mottóm: Egyszerű, de nagyszerű!

Na erről a bankról megvan a véleményem, amit jobb, ha nem osztok meg (nem is ide tartozik), de mégis tény, hogy ez a reklám -ami véleményem szerint nemes egyszerűségével a legjobbak közé sorolható- a szívem egyik csücske és mégis, egyben gyermekkori félelmeim egyik "tárgya". Már nem tudom, hogy a lengőajtó vagy a monoton szöveg vagy esetleg a zümmögő zene okozta, de rendszerint görcsbe szorult gyomorral a szemem sarkából néztem gyerekkoromban az emberek bankba jövés-menését. 

Nekem is volt ilyenem... :)

Hihetetlen, hogy valaha még a takarítást is így hirdették! Bárkinek, bármikor...

Ma már természetes, de az akkor hagyományos, mono hangzás idejében ezt is hirdették.

Hát egyelőre ennyi, de folyt. köv hamarosan!

Stillszerűen szeretnék így az első nap estéjén jó éjszakát kívánni. Az 1964-es 5 Oscar-díjat nyert amerikai filmdráma a Muzsika hangja egyik kedvenc, és igazán ideillő részletével, ahol a már nem is annyira kőszívű Trapp kapitány 7 gyermeke az akkor még "csak" nevelőnő, Maria által betanított kedves dallal köszön el a díszes vendégseregtől. Bájos... :)

Good night... :)

Drága Leendő Olvasók!

Először is köszöntök mindenkit, aki bizonyára -látván a címet- nem véletlenül tévedt ide. Szerény blogomat a múlt leginkább kellemes emlékeinek szentelem - mondjuk kb. az 50-es évektől kezdve, és talán belelógunk az 1990 utáni időkbe is. Mert ha azt nézzük, hogy immár 3 napja 2010-et írunk, akkor bizony némi jóindulattal már a 90-es évekről is beszélhetünk, megemlékezhetünk itt (hiszen 1990 is már 20 éve volt...).

Hát akkor kezdjük is el időutazásunkat...

Nem tudom, ki hogy van vele, de bennem még él a szilveszteri buli emléke, úgyhogy egy jó régi, de annál klassz(ikus)abb ABBA dallal kezdeném, ami a legjobb év- és blogindító nóta szerintem. Ezzel kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! Happy New Year!