Most jutott az eszembe még valami az előző bejegyzésem egyik kommentjének köszönhetően. 1984-ben B.Tóth Lászlónak -a kor gigantikus lemezlovasának- a producerkedése által létrejött egy lemez, (nekem még bakeliten volt meg, de ma már cd-n is fellelhető, sőt -persze nem ingyé- a netről is letölthető itt), amely stílusosan a Tini dal címet viselte (a Neoton Familia egyik ugyanezen a néven futó slágere szintén megtalálható az albumon), és amelyen csupa olyan dal volt megtalálható, ami szerintem sokunk gyerekkorát végigkísérte, de a mai rohanó világunkban már egy kicsit a feledés homályába merültek. Igazi klasszikusok, melyek közül egyik-másik azért néha még a mai napig eszembe jutnak, és ilyenkor -persze amikor senki se látja- bárgyú mosollyal a képemen dudorászom pl. Csongrádi Kata slágerét, hogy Ko-ko-kooo Koalamaci :) Nézzünk vagyis hallgassunk meg hát most néhányat ezek közül!
Kezdjük meg visszaemlékezésünket egy kevésbé ismert dallal, amit nem régen fedeztem fel újra, és amiről már meg is feledkeztem, pedig egy nagyon kedves dal, és rengeteget hallgattam anno. A Kati és a Kerek Perec együttesről az igazi Neoton-rajongóknak Végvári Ádám jut az eszükbe, a többieknek, akik emlékeznek még rájuk, pedig inkább a Titanic című nóta. Pedig ez a dal, ami a lemezen a 6., egy nagyon kedves és fülbemászó dallam, és többek között a tempója miatt is- a játszóterek, "hintaterek" zengő-bongó hangulatát idézi elő. A refrénnél valami érdekes deja vú érzés fogott el, és talán nem is véletlenül, hiszen a régi gyerekdal, a Hinta-palinta dallama ugrott be rögtön. A hegedűk megszólaltatása a gyerekeknek szóló dalokban is úgy látszik már akkor is sikeresen jelen volt, hiszen gondoljunk csak például a mai Alma együttes muzsikájára. Na és a végefelé amikor a "férfikórus" beszáll a bom szibom, bombomszibom-mal...valahogy a Mambo Nr 5. ugrott be, de ez már más történet. :) Na akkor hintázzunk Katiékkal...
Korábbi bejegyzésemben Ullmann Mónika produkciójáról beszéltem a '81-es Táncdalfesztiválon. A Tini dal albumnak köszönhetően azonban fennmaradt még néhány olyan dal is tőle, melyek már nem a családi bonyodalmakról, hanem sokkal inkább a 80-as évek divatos figuráiról szóltak. Például Moncsicsról...
A "babaarcú majmocska" figuráját egy bizonyos Sekiguchi úr alkotta meg 1974-ben, Japánban. Néhány év alatt a kis családi vállalkozás, a Sekiguchi Ltd. e termékével az európai és amerikai játékpiac meghatározó szereplőjévé vált, a gyermeki tekintetű kismajom a francia piacon KiKi-ként, angolszász nyelvterületen pedig Chic-a-boo néven vált ismertté. A figura szülőatyja, Sekiguchi úr európai tanulmányúton kereste a gyermekjátékok sikerének titkát, így ötvözte a Monchhichi alakjában a meghatóan őszinte tekintetű, szeplős és cumizó kisbaba arcát, a kellemes tapintású szőrös kismajom alakjával. Elsőként egy kisfiú és kislány Monchhichi pár került a piacra, a nagy érdeklődés nyomán aztán különböző méretben és jelmezekben is készültek. (Forrás: http://www.moncsicsi.hu/index.php?page=tortenet)
Karácsony előtt egy kolléganőm a lábát lejárta, hogy a gyermekének Moncsicsi (vagyis Monchhichi) babát vegyen, mert a kislány megtalálta az anyukája egykori kis kedvencét, igaz már nem olyan állapotban mint régen, és ő is szeretett volna egy ilyet. A 80-as években bizonyára könnyebb volt beszerezni egy ilyen ujját szopó babaarcú majmocskát, mint ma, hiszen Ullmann Mon(csics)i dala akkor divatot teremtett kishazánkban. Vagy már a divat teremtette a dalt? Jó lenne tudni. Valami már előtte is lehetett, hiszen akkor már Ullmann Monika is megénekelte: "Kérem ez már tiszta őrület!". Na és ha már Juhász Előd is belekeveredett az "ügybe", akkor biztosan így is volt. :)
Folyt köv hamarosan...
