Folytatva utazásunkat a Tini dal album dalainak világában, most egy mindenki számára ismerős dallamot veszek elő, mely nem csak a gyerekekben ébreszt kellemes, napsütötte emlékeket. Ha máshonnan nem is, de a kedves-nosztalgikus Margitszigetünk egyetlen strandján is erre a dallamra sóhajtozhatunk -miközben leégett vállunkra terített vizes törölközővel battyogunk az öltöző felé-, hogy mááár záróra?
A Pancsoló kislány című dal 1959 óta húzza mosolyra kicsi és nagy száját. Brandt Iván és Berki Géza öntötte dalba a legjobb nyári elfoglaltság napos és árnyoldalait a gyermekek szemszögéből, ezzel megteremtve egy örökzöld, igazi nyári slágert. Bátran elmondhatjuk, hogy ma már nincs és nem is lesz olyan generáció, amelynek szívébe ne lopná be magát legalább egy kicsit ez a víz- és bambiimádó kisleány. Kedvenc (egyszem) gyermekem persze rögtön kiszúrta az utolsó strófát, mivel hogy a fürdés nem tartozik a kedvenc tevékenységei közé. Egyébként szóbanforgó dalunkat néhány évtizeddel később kissé más stílusban feldolgozta ős-punk zenekarunk a Beatrice is. Hallgassátok!
Ha már Kovács Eszti, és ha már igazi nyári dal, akkor a Pancsoló kislánnyal egy lapon megemlíthetjük azt a dalát is, amely egy fél gasztronómiai blogot is magában foglal. Ez egyben az én kedvenc nyári nyalánkságom is, az Eperfagyi (hűdefinom...). Élvezzük hát, így a zord tél közepén! Hmm...
Jancsinak, Panninak, Sárinak is
a szíve dobog, ha eljön a nyár,
Kisleány, kisfiú nagy kamasz is
álmában már ott jár.
Napsütött strandon, hol játszani jó,
a labda vígan száll,
de mégis a legjobb, ugye lányok,
mit minden gyerek szíve vár:
Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.
Ennék én sok spenótot,
sóskát, szilvás gombócot.
A sárgarépát szeretném
s a tejbegrízt is megenném,
ha ráadásul jönne ó,
a gyermek szívet csábító:
Az eperfagyi, eperfagyi, hű, de finom,
édes is, meg hűvös is az ajkaimon.
Finom a citromos, még jobb a kókuszos,
oly jó egy nagy kosár fa-a-agyi.
Ezt eszi sok gyerek, nyápic és jó kerek,
cinege, s a da-a-agi.
Kérek is egy forintot az aputól én,
már teszik az eperfagyit ide elém,
mire az elfogyott, mert olyan jó vagyok,
kérek egy új kosár fagyira pénzt,
megveszem egy napon, én arról álmodom,
az egész boltot és kész.
Ugye kezdjük ott, hogy megint tombol a nyár, barátok, sunshine, játék és strand. A "zapu" már tolja is a fagyira a zsét. Hej, amikor egy forintért még fagyit lehetett kapni... Az se tegnap volt...
Hogy mért kell pont a sárgarépát, spenótot meg a sóskát beleírni egy ilyen dalban, nem igazán értem. Talán azt gondolták, hogy ugye a jó úttörő mindig egészségesen étkezik, és a bújtatott üzenet hatására majd a gyerekek szívesebben fogyasztanak zöldséget. Ez szép és jó, de azért úgy látszik, a dalban mégis a desszert győz, ami azért kissé ellentmondóan hangzik.
...
Ha jól emlékszem, Kovács Eszti sajnálatos módon meghalt egy autóbalesetben, de javítsatok ki, ha tévedek. Sajnos több (vagy más) infót sehol nem találtam róla.
